A hard rock egyik alága, amelyet a pszichedelikus rock hangzása és dalszerkezete, a korai heavy metal és doom metal basszusokban gazdag megszólalása, lassú, riffelős gitárjátéka, illetve a blues rock dallamossága jellemez. A stoner-lemezek egyik jellegzetessége a produceri munka nyomán megszülető érdes, nyers, hangos végeredmény, míg a dalszerzés az említett stiláris hatások mellett jelentős mértékben merít az alternatív rock markánsabb stiláris ágaiból is. A dalok tematikája szempontjából jelentős szerepet tölt be a droghasználat, a világűr, a sivatag, mint tematikus koncepció, vagy a mitológia, de a fentieken kívül szinte bármi más is szerepet kaphat.
A stoner rock gyökerei egészen a '‘60-as évek végéig, az akkoriban induló heavy psych-zenekarokig (Blue Cheer, Black Sabbath, Sir Lord Baltimore) nyúlnak le. A stílus modern alapjait a ‘90-es évek elején fektették le egymással megközelítőleg egy időben, de földrajzilag egymástól távolabb, eltérő elemekre helyezve a hangsúlyt. Míg a Monster Magnet és a Fu Manchu lehangolt gitárokkal kísérletezve emelte át a ‘70-es évek pszichedéliáját kortárs közegbe, a Kyuss és a Sleep inkább a súlyosabb hangzás és a repetitív dallamvezetés felől közelítette meg ugyanezeket a korai hatásokat. Maga a fogalom feltehetően a Roadrunner Records lemezkiadó 1997-ban megjelent Burn One Up! Music for Stoners című válogatáslemeze nyomán terjedt el - a „stoner”kifejezéssel a könnyűdrogok használóit jelölték meg, a kiadó a lemezen hallható dalok lassú tempóját a rájuk jellemző, lelassult állapottal társította.
A Kyuss feloszlását követően létrejövő Queens of the Stone Age révén a stílus mainstream ismertségre tett szert, ami termékenyen hatott az undergroundra, és számos, a stoner rock határait feszegető zenekar megjelenését (Elder, King Gizzard & the Lizard Wizard, Clutch) eredményezte.
Jelentősebb előadók:
Kyuss, Monster Magnet, Fu Manchu, Clutch, Unida