Ambient pop

A dream pop- és az indie pop-színterekből oldalirányban kinövő stílusirányzat a ‘80-as évek végén – ’90-es évek elején öltött formát. Az előbbi stílusoktól elsősorban az választja el, hogy a rájuk jellemző élő hangszerelés és lágy, dallamos ének mellett merít a ‘80-as évek szintpopjának elektronikus hangszereléséből, az ambient atmoszferikus szintetizátor-hangzásából, és előszeretettel nyúl a krautrock monoton ritmizálásához. A stílus újabb képviselői más könnyűzenei irányzatokat is beemelnek, így a kurrensebb lemezeken tetten érhető a post-rock (amellyel sok esetben rokonítják is), a space rock, a trip-hop vagy a downtempo hatása. Fontos hatásként említhető meg a korai art-rock, különösen Brian Eno és David Bowie Berlin-trilógiája, vagy a Japan-vezér David Sylvian lemezei.

A stílus a ‘90-es években tett szert népszerűségre, a gitárcentrikusabb oldalról a Stereolab, a Slowdive, a Spiritualized vagy az American Analog Set ismertségének növekedésével, míg az elektronikusabb hangsúlyt képviselő irány Angliában a Laika, az Egyesült Államokban pedig a Darla Records válogatáslemezeinek köszönhetően tört előre - utóbbin a „hálószobapop”-jelenség úttörői (Flowchart, Orange Cake Mix) kaptak lehetőséget a bemutatkozásra szélesebb nyilvánosság előtt.

Jelentősebb előadók:

Stereolab, Air, Slowdive, Cocteau Twins, Frank Ocean

---